300 km 44 kerékre... mert az életben kellenek célok...

Praebichl - Klosterneuburg kerékpártúra - 2019. nyara
Igazán merész vállalkozás lenne, ha iskolánk újkori történelmének mögöttünk hagyott több, mint két és fél évtizede alatt szerzett megannyi kerékpáros élményéről, a diákjainkkal közösen letekert több ezer km-ről szeretnénk képzeletbeli leltárunkat elkészíteni. Az idei nyár ismét lehetőséget adott arra, hogy megint „emelhettük eggyel a tétet”... 
A csoport összeállítását valamint a szervezési feladatok kipipálását követően június 30-án ebéd után találkoztunk a résztvevőkkel, hogy azután néhány kellemes hangulatban eltöltött buszozást követően kora este megérkezzünk az Eisenerzer Alpok hegyei közé, a Polster és a Reichenstein közötti hágó legtetején található Praebichlbe.

A vacsorát megelőzően egy rövid „technikai értekezlet” során az utolsó elméleti és gyakorlati simításokat is elvégeztük a másnapi indulás előtt. Hétfőn reggel elérkezett a pillanat, és a kísérőautónk árnyékában a legénység 22 tagjával a „Sas felszállt”, hogy a Praebichl – Hieflau – Altenmarkt bei Sankt Gallen – Weyer - Wallsee – Grein – Metzing – Marbach an der Donau – Emmersdorf an der Donau – Dürnstein – Krems – Zwentendorf an der Donau – Tulln útvonal lezárásaként július 3-án estére megérkezzen Bécs elővárosába, Klosterneuburgba.

Most következhetne élménybeszámolónk azon része, ahogy a kicsinyke steier hegyi falucskától Bécs határáig megtett hozzávetőleg 300 km, és az egyes napokat felölelő etapok során megélt csodákról szebbnél szebb szavakból kerekített mondatok által részletes útleírással szórakoztassam kedves olvasóinkat. Ezt most mégsem teszem, mert az alább megtekinthető fényképek illetve video sokkal szemléletesebben ad ízelítőt a Steiermark hegyvidékéről induló és az „osztrák Dunakanyart” is érintő Donauradweg aszfaltcsíkján megtapasztalt élményeinkről.

...és hogy mit kaptunk ettől a néhány naptól? Az igazi kaland mellett a küzdeni tudás intenzív élményét, a megismerés és önmegismerés élményét, az összetartozás és egymásra figyelés élményét, és ami talán az első helyre is kívánkozhatna, a személyesség élményét, mert hiszen amíg az autóban utazás kissé elszigetel, addig a bringázás személyes kapcsolatba hoz a hegyekkel, völgyekkel, folyókkal, hegyi patakokkal vagy éppen az erdőkkel, rétekkel, mezőkkel, egyszóval a természettel.
Ezt mi 22-en mindannyian átélhettük az együtt töltött napok alatt.

Ezúton is szeretném megköszönni a névtelenséget kérő támogatóink áldozatvállalását és segítségét, amely által lehetővé tették számunkra ennek a testet-lelket építő útnak az életre hívását. Szintén köszönettel tartozom Viki néninek, aki az út során mindvégig gondos és megbízható „hátországot” jelentett a gyerekek felügyeletében és irányításában, valamint kísérő autónk pilótájának, Botinak a profi és szolgálatkész segítségéért illetve azért a nekünk ajándékozott négy napért, amelyet a szabadságából nekünk ajándékozott.

...és végül, de nem utolsó sorban a gyerekek fegyelmezett és igazán együttműködő hozzáállását is szeretném megemlíteni, hiszen csak így sikerülhetett ezeket a felejthetetlen napokat balesetmentesen, csupa-csupa szép emlékkel gazdagítani.

Marek Péter
túravezető tanár