Barátaink az állatok

Ebben a nevelési évben kiemelt feladatunk teremtett világunk szépségeinek felfedeztetése, a környezettudatos magatartás alakítása.
Az év folyamán több csoportunk járt a Füles Bástyában. A kazamatában Dél-Amerika élővilágába pillanthattunk be, miközben a bástya eredeti állapotát, falait is megtekinthettük. Óvodásaink közelről is megismerkedhettek néhány különleges, a mindennapokban ritkán látható, de barátságos állattal. Simogathattunk fehér patkányt, kézbe foghattuk a kígyó levetett bőrét, agámával, teknőssel, többféle tengeri malaccal, óriás pókkal ismerkedhettünk, s a nap fénypontjaként  nyakunkba tehettük a  kígyót.

Januárban két vendég is járt óvodánkban, hogy közelebb hozza hozzánk a madarak, erdei állatok életét.
Először Kisteleki Gergely a Hortobágyi Madárpark munkatársa, sólymász hozta el hozzánk kedvenc mentett madarait.
Sok-sok érdekes történeten keresztül ismerhettük meg hollójának életét, akit többször is próbált visszaengedni természetes környezetébe, de ő mindig visszatért hozzá. Pletykálkodó, mindenbe kotnyeleskedő madárról szólt a történet, aki nehezen viselte gazdája beszédét, különböző hangok utánzásával, hatalmas termetével vonta magára a gyerekek figyelmét.
Fülesbagolyról hallhattunk, aki rossz látása miatt már élete végéig vele marad. Ő Éva néni irodájában várakozott, míg csoportszobáinkat egy sólyom vette birtokba, hol a galérián, hol az ajtó tetején keresve helyet magának.
Érdekes volt hallani, hogy ezeket a madarakat nem is egyszerű utaztatni, mert bizony összevesznek egymással, akár meg is kóstolnák egymást.

A Napraforgó csoportban Dudits Gergely apukája mesélt a vadászok életéről, feladatairól és felelősségéről.
Először megtudhattuk, hogy mit is rejt egy vadász hátizsákja. Az elsősegélycsomagtól kezdve végignézhettük, hogyan kerül elő a termosz a meleg teával, a rejtett elemózsia, az állatok megfigyelését segítő távcső, a fejlámpa, a hangos zajoktól óvó fülvédő, s a különböző állatok hangját utánozó sípok, bőgőkürt, a vadászlesen használható párna. Természetesen ki is próbáltunk többet belőlük.
Beszélgettünk a hazai erdőkben honos állatokról, a vadetetés fontosságáról, az erdei állatok viselkedéséről.
Meghallgattuk az erdei szalonka, az őzsuta hangját, a gímszarvas bőgését. A preparált állatokon - fácán, erdei szalonka, mormota, afrikai sivatagi hiúz (karakál) - megfigyeltük, mi fedi a madarak, emlősök testét, megtapinthattuk tollukat, szőrüket.
Megtudtuk, hogy Szent Hubertus a vadászok védőszentje szerint a vadászt mindig a természettel és vadakkal szembeni alázat kell, hogy jellemezze.
A legenda szerint egy vadászata közben hirtelen egy szarvas tűnt fel előtte, amely agancsai között keresztet viselt. Ez a látomás annyira megrendítette, hogy megváltoztatta addigi életét.
Arról is hallottunk, hogy a vadászok többször szerveznek erdőtakarító, szemétszedő napokat. De itt vagyunk mi kiránduló gyerekek, emberek, akiknek éppúgy oda kell figyelnie az erdők, teremtett világunk védelmére, az állatok gondozására.
Hálásan köszönjük, hogy gyermekeink ilyen széleskörű ismeretekkel gazdagodhattak.

Tompa Ferencné
óvodapedagógus

 
Birta Erzsébet: Ha nagy leszek
 
Ha nagy leszek, erdész leszek 
védem a fát, s a réteket.
Védem a szép virágokat,
erdőszéli királyokat
Erdő , mező sok lakóját,
mókust, farkast, őzet, rókát. 
Megvédem a hűs vizeket,
folyót, tavat, tengereket. 
bálnát , harcsát, gyors pisztrángot, 
kecskebékát, siklót, rákot. 
Bevarrom az ózon lyukat, 
Föld mélyébe fúrok kutat.
Vigyázok az anyaföldre, 
Ha rám bízzák nem megy tönkre. 
Megszépül a földi élet,
ami élő, téged éltet.

 

Kategória: