„Jónak lenni jó...”

A tavalyi évben, amikor a továbbtanulás volt a legfontosabb kihívás, és a prohászkába is ellátogattunk, több pedagógus beszélt az iskoláról, az itteni hagyományokról, programokról. Tisztán emlékszem, amikor Horváth-Hutás Rita néni arról a lehetőségről beszélt, hogy egy nemes feladat keretében örömet, vidámságot visznek diákokkal a kórházba fekvő betegeknek, rászoruló gyerekeknek. Ekkor csak reménykedtem, ha felvesznek a gimnáziumba, milyen jó lenne ebbe a segítő csapatba bekerülni. Nem kellett sokat várni.
A farsang időszakában és most gyermeknaphoz közeledve részese lehettem annak a csapatnak, melyben Rita nénivel és néhány diáktárssal felkerekedve meglátogattuk a téti otthon lakóit, és a győri beteg gyermekeket, felnőtteket. Szívszorító, de mély érzések kavarogtak bennem. Volt pillanat, amikor a sajnálat uralkodott olyan szinten rajtam, hogy a szemem tiszta könny lett. Volt, hogy kényszert éreztem arra, hogy odalépjek, és megöleljem azt a beteget, lehetett idős, gyermek, értelmileg egészséges vagy éppen szellemileg sérült. Úgy érzem, ezt az osztálytársaim is átélték, akik ott voltak a 9.N osztályból: Sulyok Boglárka, Pápai Hanna, Tar Gabriella, Tóth Szintia, Erdélyi Szabina, Baranya Rebeka. Nemcsak azokat az ajándékokat vittük magunkkal, melyet az intézménybe járó óvodások, diáktársak és más kedves Jótevők már otthon félreraktak, és e nemes cél érdekében most felajánlottak, hanem vidám műsorunkkal a szeretetünkből is átadtuk.

Hálásan köszönöm és köszönjük, hogy részesei lehettünk embertársaink segítésében, és betekinthettünk a saját kis világukba.

Virág Panna
9.N osztály