Öregdiákok jártak iskolánkban...

A hétvégén került megrendezésre iskolánkban a Prohászkás Öregdiákok Találkozója, melyre nagy izgalommal készültünk. Jó dolog a viszontlátás, különleges élmény tanárnak és diáknak is, amikor több év után ismét találkozhatnak az öreg iskola falai között. A programot természetesen alapos szervező munka előzte meg, melyet Niederland Zsófia és Horváth-Hutás Rita tanárnők koordináltak, s melyből páran mi, jelenlegi diákok is kivettük részünket.

A találkozót megtisztelte dr. Pápai Lajos püspök úr, aki szentmisét celebrált a résztvevőknek, majd a Prohászka Iskola múltjáról mesélt, mint legilletékesebb. Püspök úr volt ugyanis a megálmodója és egyben megalapítója a rendszerváltozást követően újra egyházi kézbe került intézménynek. Gondolataival többek között arra tanított minket, hogy valljuk meg hitünket itt Európában. Európában,  ahol megadatik szabadságban gyakorolni hitünket, s ezzel talán tartani tudjuk a lelket azokban az emberekben, akik sokkal nehezebb körülmények között és sok esetben életáldozat árán is képesek ragaszkodni a keresztény egyházhoz. A püspök úr Prohászka püspökről, iskolánk névadójáról is mesélt.

Ezt követően Nagy Csaba igazgató úr az iskola jövőjéről beszélt látványtervek kíséretében. Nagyon izgalmas volt látni és hallani, milyen modern iskola válik a Prohászkából az elkövetkező pár év alatt. Németh Laura, a DÖK elnökhelyettese a szervezet  eddigi munkáját, további terveit, céljait ismertette, majd Áder Bálint 11.H osztályos tanuló, osztálytársam  mesélt a jövő tanévben végzős diákok tervezett római zarándoklatáról. Horváth-Hutás Rita tanárnő ezt követően prohászkás fotóalbum – nézegetésre hívta a résztvevőket, ahol minden öregdiák kedvére nosztalgiázhatott tablóját és a régi képeket látva. A tanárnő ezek után néhány gondolatban arról beszélt, hogy miért fontos egy találkozó, milyen előnyök származnak abból, ha a végzett diákok ápolják a kapcsolatot iskolájukkal és egymással. Említette többek között az öt szeretetnyelv egyikét, a minőségi időt. Akinek ez a szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Ennek a szeretetnyelvnek a lényege az együttlét, az abban átélt egymásra fordított figyelem. Egy ilyen találkozó tulajdonképpen ebből áll. Végül Szent Pál I. korintusi leveléből a szeretet három tulajdonságát emelte ki. A szeretet nem féltékeny, hiszen az öregdiák megérti, hogy a mostani diákokat is szeretik a tanárai. Nem kérkedik, ugyanis nem a saját sikerei, eredményei foglakoztatják, hanem hogy mi van a másikkal, hogy van, mire jutott. S a rosszat föl nem rója, mert nem a sérelmeket idézi, hanem azt, hogy mi vezetett ahhoz, amit akkor sérelemnek élt meg. Egy szóval inkább a jóra emlékszik. A találkozó ezután kötetlen beszélgetéssel, agapéval zárult.

Szívből remélem, hogy az idei öregdiák-találkozónak lesz folytatása a jövőben.

Péntek Alíz
11.H osztály